A tegnapi napon futottam utoljára, mármint a vasárnapi SPAR előtt. Valahogy sikerült ismét viszonylag gyorsat futni (igaz ebben szerepe volt az előttem futó hölgynek is :) ). Egész jónak is éreztem. És bár azt írja, hogy 6:13-as ezreket futottam, de mint látható megint elmérte a távolságot: a Cool Running pace calculatora szerint 5:43-as ezrek voltak. Amik gyorsnak számítanak tőlem.
Holnap 20.7km. Kiváncsian várom.
Ezt így a verseny előttre kedvcsinálónak, vagy minek. Mint látható, nem vicceltem a bemutatkozásban a súlyomról :) A bal oldali kép 2007 nyarán készült, a jobb oldali pedig idén április 10-én, az első félmaratonom után (ez megmagyarázza a pezsgőt és a kevésbé tiszta arckifejezésemet is).
Megjött a csomag, úgyhogy most már nincs visszaút, irány a SPAR staféta váltó. Reménykedjünk, hogy le tudom majd futni a rám kirótt penzumot :)
Srácok, utólag nem lehet nevezni a múlt csütörtöki 30-as versenyre? :) Ma kimentem a Margitszigetre, hogy fussak egy tempósabbat... Ez sikerült. A részidőt meg a távolságot nem érdemes nézni, mert pontosan egy kört futottam, a chip mégis nem mért 5 km-et sem. És már későn láttam meg Helga84 kommentjét a Nike+ posztnál, úgyhogy ezt majd legközelebb kipróbálom. Talán pénteken még elmegyek futni, viszont akkor nem fogok sietni ennyire.
Illetve még az is lehet, hogy holnap becsatlakozom a Futóblog-DK roadshowba. De ha nem is sikerül, ti azért menjetek, jó mókának ígérkezik.
(A playlist nevéért utólag is elnézést, ez jutott eszembe.)
Vasárnap SPAR, úgyhogy a héten már nem akarok sokat futni. Már csak azért sem, mert a jobb térdem nem volt valami jó állapotban a Hajógyári sziget után, nem akarom megerőltetni (verseny után meg elmegyek egy orvoshoz vele).
Max kétszer tudok már, egy-egy szigetkört, végig a futópályán körbe. Megpróbálom kicsit megnyomni, hogy beérjek 30 perc alá, bár ehhez elég gyorsan kellene futnom, legalábbis ahhoz képest, amiket mostanában futottam. Ha ez nem jön össze, az sem baj. A lényeg, hogy fussak legalább egyszer. Verseny után pedig irány hétfő reggel a Rudas gyógyfürdő!
Amiről most írok, az nem kapcsolódik szorosan a maratoni felkészüléshez, viszont úgy érzem fontos lehet, legalábbis az olyanok számára, mint amilyen én is voltam néhány évvel ezelőtt. Plusz meg is ígértem, hogy írok róla.
Sokan azt mondják, hogy nem érdemes befektetni egy komoly futócipőbe, hiszen amíg nem dől el, hogy csak kezdeti fellángolás volt a futás elkezdése, vagy tényleg komolyan is veszi az ember, addig csak felesleges pénzkidobás. Ez nem így van. Éppen, hogy attól veszi az ember komolyan a dolgokat, hogy vesz magának egy futócipőt. Már csak azért is, mert ha kifizet érte x tízezer forintot, akkor már használni akarja, meg akarja győzni magát, hogy nem volt feleslegesen elköltött pénz.
De ennél komolyabb oka is van annak, hogy miért érdemes már az elején venni egy jó cipőt: csökkenti az egészségügyi kockázatokat. Egy túlsúlyos ember ha elkezd futni, hatalmas terhelésnek teszi ki a térdeit, amit egy jó cipő csillapítani tud. Ha egy régi, valahonnan megmaradt, "akkor fussunk ebben" cipőben kezd el futni az ember, nagyon hamar tropára vághatja a térdét. Ráadásul hamar fájni kezdhet a talp, könnyebben lesz vízhólyagos, így nem lesz kényelmes a futás, ami oda vezet majd, hogy nem lesz kedv sem újra elmenni futni. Ami pedig épp az, amit el akarunk kerülni.
Ezért kell venni egy jó cipőt, ráadásul nem is akárhol: szakboltban. És ezalatt nem a Hervist, a Decathlont, vagy a különböző márkák márkaboltjait értem. Hanem az olyan boltokat, mint a Spuri Futóbolt vagy a Nyúlcipőbolt Budapesten (vidéki üzletekkel sajnos nem vagyok tisztában, de majd a kommentelők kisegítenek). Hogy miért? Mert nagyon nem mindegy, hogy milyen cipőben kezd el az ember futni. A szakboltokban az igényeidnek megfelelő cipőt adnak neked, nem az adott márka aktuálisan legújabb cipőjét, amiből esetleg el kell adni adott mennyiséget. És az sem baj, hogyha szakértő segít neked, nem egy nagy sportszerlánc fogalom nélküli munkatársa.
A legfontosabb tehát, hogy szakboltban, szakértőtől vásároljuk meg első futócipőnket, és már akkor, amikor úgy döntünk, hogy a fogyásnak erre az útjára lépünk. A térdünk meg fogja hálálni ezt a döntést.
Egy hét múlva itt a SPAR maratoni váltó, arra készülve mentem ma futni, viszonylagos másnappal küzdve. A Margitszigetet bevallom kicsit unom már (négy éve futok ott körülbelül), így most fogtam magam, és kipróbáltam a Hajógyári szigetet. Tulajdonképpen a fesztivál területét futottam körbe, egy kb. 3,6km-es hosszú körön. Ebből volt négy kör. Az iPodom meghalt megint egyébként a hétvégén, így megint nincs bekalibrálva a chip, így valószínűleg ez megint kevesebb érték, mint amennyit futottam. De az legalább látszik, hogy egyenletesen, és ez jó.
Egész jó egyébként, kevés aszfalt, sok földút, kevésbé kavicsos mint a Hármashatárhegy, és szinte nincs is semmi szintkülönbség, csak a kör végefelé egy kevés. Ajánlom mindenkinek, főleg úgy, hogy még vasárnap délután sincsenek sokan, hiába tűnik úgy a parkoló alapján.
Ti futottatok már a Hajógyárin?
2011. október 2-án rendezi meg a BSI az őszi maratont, amit le lehet futni háromfős csapatként is, 12.5km/20,7km/9km felosztásban. A két bátyámmal futok egy csapatban, és én futom majd a 20.7-es távot. A nevezés megtörtént, kiváncsian várom, mi lesz. Pont ma jött meg egyébként a visszaigazolás a nevezésről... Most már muszáj leszünk elindulni :)
Igazából a szeptember elejei hőségrekordos félmaratont akartam volna lefutni, de a már említett augusztusi edzéshiány (és az eléggé hektikus hétvége) miatt nem jött össze. Így ezt a versenyt tettük meg a felkészülés első állomásának.
Komolyabb tervem nincs, csak végig akarok érni. Nem ez lesz az első félmaratonom (még ha ez rövidebb is kb. 400 méterrel), reméljük sikerülni is fog. De dolgozom rajta. És persze beszámolok majd róla nektek :)
Ki vállal valamilyen távot?
A második futás amiről írok sem valami nagy távolság, viszont nem is a megszokott, hiszen bátyáimmal és apánkkal felmentünk a Hármashatárhegyre. Sosem futottam itt még, viszont a többiek nem egyszer, apánk pedig - még atlétaedző korában - ide járt fel a hosszútávfutóival. Vagyis ő járt fel, a futók pedig felfutottak a Komjáditól :)
Érdekes élmény volt, mert tulajdonképpen úgynevezett terepen még sosem futottam, még ha vannak is ösvények. Fáj is kicsit a bokám, meg kell szoknia ezt a fajta talajt is. De tetszett. A második felét még meg is toltam egy kicsit, köszönhetően egy dalnak, ami épp akkor jött a fülembe az iPodról. Még egy hosszú futás van betervezve egyébként a jövő héti maratoni váltó előtt, ha minden jól megy, vasárnap fogom abszolválni. Drukkoljatok, hogy sikerüljön :)
Ti futottatok már a Hármashatárhegyen?
Lassan már két éve használom a Nike+ rendszert - amiről írtam már korábban - iPod+chip verzióban (az első felvitt futásom 2009. május 23-án volt). Ennyi idő alatt sikerült kitapasztalnom nagyjából minden előnyét és hibáját. Erősen szubjektív sorok következnek, a rendszer jó és rossz oldaláról.
Az előnyöket nagyon nem kell ecsetelni, aki egyszer is hallott már róla, az tudja: a világ legnagyobb futó közössége, rengeteg challenge az oldalon, goalok beállítása. Vizualizáció, futások követése, és ami a legfontosabb: ösztönző. Engem legalábbis ösztönöz, hogy fussak, hogy aztán fel tudjam tölteni a nikerunning.com-ra.
Hátrány is akad sajnos azonban. A site full flash, ami mikor működik, mikor nem. Lassú, tohonya oldal, sokkal jobbat is össze lehetne hozni, főleg abból a pénzmennyiségből, ami a Nikenak rendelkezésére állhat.
De ez még nem is zavar annyira, ami a fő problémám vele, az a pontosság. Vagyis annak hiánya. Amikor én megvettem az iPodot és a sport kitet, még nem voltak GPS alapő dolgok, ez pedig tulajdonképpen egy lépésszámláló. Amit nem lehet rendesen bekalibrálni, nekem legalábbis sosem sikerült. És mivel nem lehet utólag beállítani (mint pl. a Sportbandet), sosem mér pontosan. A nikerunning.com szerint majdnem 1500 km-nyi futást töltöttem fel, de valószínűleg legalább egy százassal több az... Legjobb példa: a minap bátyámmal futottam a Margitszigeten, neki egy régebbi Garmin GPS-es órája van, ami a tényleges távot mérte, az iPodom pedig 10km-et (meg egy keveset) egy dupla szigetkörön. Ami ugye hivatalosan 10700 méter lenne. Több mint ötszáz méter tévedés 10km-en elég soknak tűnik.
Iphone-om nincs, de azzal nem is nagyon futnék, túl nagy. Erre ráérezhetett a Nike is, hiszen a TomTommal kiegészülve piacra dobtak egy GPS-es sportórát. Sógornőm már használja, jónak tűnik. Bár az is igaz, hogy a mostani mérésnél csak pontosabb lehet.
"Hát akkor nosza, lássuk hogy mit tudunk." Ezzel a felkiáltással indultam el ma futni, és azzal a céllal is, hogy a jövő heti SPAR stafétaváltó előtt fussak még egy 15+km-es távot, felkészülés jelleggel. Mint a fenti ábrán látható, ez nem sikerült sajnos, de még így is sikerült 10km körülit futni (a Nike+ nem pontos sajnos, de erről amúgy hamarosan írok). Holnap újra futás, ezúttal a Hármashatárhegyen, testvéreimmel. Ott nem lesz ilyen hosszú a táv, viszont szintkülönbség az lesz. A 15km+ teljesítését átraktam vasárnap délutánra, annyiban változtatva, hogy nem otthonról futok neki, hanem megpróbálok három szigetkört futni.
Fura lehet jobb futóknak az, hogy ilyen sokáig tart lefutni ilyen "rövid" távot. Ez azért van, mert egyelőre a hét perces átlagra törekszem, nem nagyon akarok gyorsítani. Inkább futok többet lassan, mint keveset gyorsan, mert hosszabb távokat még nem bírnék lefutni nagyobb sebességgel. Persze idővel ez változik, de majd amikor eljön az ideje. Addig pedig marad ez.
Ez ugyan nem kapcsolódik szorosan a maratoni felkészüléshez, viszont ösztönzőnek kiváló lehet egy olyan futónak, aki könnyen elkalandozik, és inkább nem megy futni, mert fáradt, lusta, vagy bármi. Mindannyiunkkal megtörtént már :)
Én azt találtam ki, hogy le akarok futni 1000 kilométert egy év alatt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a célt tavaly is kitűztem magamnak, de akkor csúfosan leszerepeltem: kb. 600 km jött csak össze. Idén viszont - bár nem akarom elkiabálni - úgy néz ki, hogy összejöhet. Igaz ebben nem segített az, hogy augusztusban alig volt időm futni a Szigetes munkám, és egyéb utazások okán... De most, köszönhetően a felkészülésnek is, látni talán már az a fényt az alagút végén. A lemaradás is ennek az augusztusi kihagyásnak köszönhető.
Beállítani egyébként egyszerű - a nikerunning.com-on elég beállítani egy goalt, és kész. Persze nem muszáj 1000 km-et beállítani, tőletek függ, hogy szerintetek mire vagytok képesek. Nem érdemes nagyon nagyot álmodni, mert ha esetleg nem jön össze, nagy lesz a csalódás. Inkább olyat lőjetek be magatoknak, amit tudtok teljesíteni. Így nagyobb lesz a sikerélmény is :)
Jöjjön néhány sor azokról a kiegészítőkről, amik mindig nálam vannak, amikor futok. Nem nagy meglepetésre az első a futócipő. Egy olyan amatőr futónak mint amilyen én is vagyok, nagyon fontos a jó cipőválasztás (ahogy erről a Futóblogon mgergoo is ír, érdemes elolvasni). Az első komoly futócipőm a bal oldalon látható Air Alaris+ II volt, amit szakértők segítségével választottam ki (erről a későbbiekben majd még írok). Kb. 1400-1500 kilométert tettem bele (ami sok, tudom), nagyon kényelmes cipő. De megérett a csere a váltásra, mert már eléggé deformálódott a belseje, és meg is fáradt kicsit az anyag. Elvégre több mint három évig futottam benne, ráadásul amikor megvettem, még bőven 125+ kg. voltam
Idén szeptemberben vettem meg az új cipőmet, amit korábban már a Margitszigeten teszteltem: a Lunarglide 3+ ha lehet, még kényelmesebb, mint az Alaris volt, pedig. És még könnyű is, Winkler megmérte. Kiváló vétel volt, nagyon meg vagyok vele elégedve. Azt ugyan még nem tudom, hogy mi lesz télen vele, van egy olyan sejtésem, hogy fázni fog benne a lábam. De majd vastag zoknit veszek fel.
A képen szerepel még egy iPod, a hozzá tartozó Nike+ receiverrel, és kartartóval. Ebből már ki is derül, hogy a nikerunning.com-ot használom (keressetek ott Tschoppy néven). Minden hibája ellenére (ami pedig sajnos van az oldalnak és a rendszernek is - erről is írni fogok hamarosan) szeretem ezt, és már csak azért sem tervezem az áttérést a Garmin hasonló rendszerére (vagy említhetném az Adidas MiCoach-t, vagy akár a Runkeepert), mert itt már annyi futásom van a rendszerben, hogy kár lenne ott hagyni. És már megszoktam.
Disclaimer: ez nem egy Nike reklámposzt :)
Hogy miről fog szólni ez a blog? Egyszerű. Arról a felkészülésről, aminek köszönhetően talán sikerülhet majd lefutnom 2012-ben az első maratonomat. Szigorúan leszögezném, hogy amatőr futó vagyok, és bár vannak elképzeléseim és segítségem a felkészülésben, de ettől függetlenül szívesen fogadok minden ötletet, hozzászólást.
Egyelőre messze a cél, de még van 205 napom a rajtig, hiszem, hogy sikerülhet. Reméljük így is lesz.